férfi: 98
no: 86

1. Nemek szerinti megoszlás

A felmértek hozzávetoleges kétharmad része no, ami az egészségügyi szakmára jellemzo valós helyzetet is jellemzi.

Az orvosok, ápolónok, diákok arányosan kb. 25-25%-ot teszik ki, míg a maradék 25%-ba tartoznak a gyógyszerészek és a többi kategóriákba nem sorolhatók.

Az általunk felmértek leginkább a 25-50 közötti korcsoportba tartoznak. Az 50 év felettiek száma meglehetoen alacsony. Minden korcsoportban magasabb a nok aránya, kivéve az orvosok csoportját, ahol több a férfi, mint a no. A noi ápolónok köre kiemelkedoen magas.

Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb csoport vagy otthon vagy a munkahelyén, vagy mindkét helyen rendelkezik számítógéppel. Ez különösen fontos ahhoz, hogy egy ilyen nyelvtanulási módszert választhassanak.
A csoportok közül az orvosok emelkednek ki, akik közül 82.6% rendelkezik számítógéppel otthon, de ez a szám a többi csoportban is magas.

Felméréseink szerint a megkérdezettek 46.2 % úgy gondolja, hogy az angol helyes használata ilyen fontos a munkájukban, ugyanakkor csak 3.8% gondolja úgy, hogy a nyelvtudás nem igazán fontos.

A különbözo foglalkozási csoportok közül úgy látjuk, hogy az orvosok tartják a leginkább fontosnak a nyelvtudást. 59.3%-ékuk gondolja, hogy nagyon fontos az angol ismerete, 36.4% úgy gondolja, hogy fontos, ami azt jelenti, hogy az összes megkérdezettek 95.7%-a gondolja, hogy a nyelvismeret fontos a szakmai életben. A másik a diákok csoportja, akik közül 45.1% gondolja, hogy igen fontos, és 25.7%, hogy fontos.

Másrészrol a megkérdezett ápolónok szerint a nyelvtanulás illetve a nyelvismeret nem annyira fontos. Csupán 34.7% gondolja, hogy nagyon fontos, 31.8% fontosnak tekinti. Ez azért fontos, mert tudjuk, hogy legtöbbjük munkájuk során állandó kapcsolatban vannak a betegekkel. Ebbol az következik, hogy leginkább az idot hiányolják a nyelvtanuláshoz, tehát rövid, célravezeto leckék segítenének nekik is ezt a problémát megoldani.
Ami a különbözo csoportok nyelvtudásának szintjét illeti, láthatjuk, hogy 25% azt vallotta, hogy nyelvtudása átlagos, 22% szerint alapszinten ismeri a nyelvet, 14% szerint angolja haladó szintu. Meg kell említenünk, hogy erre a kérdésre 22% nem tudtommal, illetve választ nem adva felelt, ami igen magas arány. Ezekbol az adatokból láthatjuk, hogy igen nagy csoport embernek van alapveto szüksége arra, hogy javítsa angol tudását.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az orvos-beteg és az orvos-ápolóno kapcsolat fo alapja a kommunikáció. Ehhez a nyelv alapszintu tudása nem elegendo.

A megkérdezettek legnagyobb része úgy látta, hogy a különbözo feladatokhoz szükséges nyelvi készségei alap, vagy azt alig meghaladó szinten vannak.

Különbözo feladatcsoportokat készítettünk számukra: hallás utáni értés, beszéd, írás. A következo eredményeket kaptuk:

Azt állíthatjuk, hogy azokat a feladatokat találták könnyebbeknek, amelyek a hallás utáni értéshez kapcsolódnak, különösen a szóbeli utasítások értését.

Az írásbeli feladatok nehézségi besorolásánál – ahol az 1.00 a maximum és a 4.00 a minimum) – az átlag 2.00-t tett ki.
Az írásbeli teljesítménynél nagy különbséget találtunk a formális kommunikáció (orvosi jelentés írása) és az informális kommunikáció (barátok, munkatársak) között. Az orvosi jelentést találtuk a legnehezebben teljesítheto feladatnak (ha a skálán 1.00 a legjobb és 4.00 a legnehezebb feladatot jelöljük, az informális a felmérésben 2.80-at, míg a jelentésírás 3.33-t kapott.

Végül úgy találtuk, hogy a felmértek szerint a szóbeli kommunikáció különösen nehéz számukra, a mindennapos beszélgetés egy kicsit könnyebb, mint a szakmai kommunikáció.

Két fo választható okot adtunk meg a nyelvtanulást segíto tanfolyamokon való részvétel választására:

1. azért, hogy más szakmabeliekkel illetve betegekkel tudjanak kommunikálni, illetve
2. hogy szakcikkeket olvashassanak illetve konferenciákon vehessenek részt.

Az eredmények azt mutatják, hogy a novérek motivációja az, hogy a szakmabeliekkel és a betegekkel beszélhessenek (56.8%). Ugyanakkor csak 18.8% gondolta úgy, hogy a nyelvtanulás fo célja az, hogy szakcikkeket olvashassanak, illetve konferenciákra mehessenek.

Ugyanakkor az orvosokat pont fordítva nyilatkoztak (41.3% szakcikkek, szakfórumok, 39.1% betegekkel, kollégákkal való kapcsolattartás).

A diákok nagyobb érdeklodést mutattak a szakmai kommunikáció iránt (42,7%), míg a másik okot 26.3% választotta.

A következo lépés az volt, hogy felmérjük, célcsoportunkat mennyire érdekli egy Internet alapú orvosi szakangol tanfolyam. Az orvosok mutatták a legnagyobb érdeklodést, 26.1%-uk nagy érdeklodést, 37%-uk érdeklodést mutatott a téma iránt.

A következo leginkább pozitívan nyilatkozó csoport az Egyéb kategória volt, mely számszeru megoszlása hasonlít az orvosokéhoz.

Ami az ápolókat és a diákokat illeti, ez sem marad jelentosen el, 54%-ukat nagyon vagy eléggé érdekli a lehetoség, ami számunkra fontos következtetések levonását engedi meg. Érdekes megfigyelni, közülük milyen nagy százalékban (14%) bizonytalanok, míg az orvosok és az egyéb kategóriába tartozók 6%-a bizonyult bizonytalannak.

A gyógyszerészek csoportját ez a lehetoség kevésbé vonzotta: 14%-uk nyilatkozott úgy, hogy nagyon érdekli oket, 33% pedig pozitívan áll hozzá. Ennek a másik oldala viszont az a 27%, akiket nem nagyon vonz, illetve a 12%, akiket egyáltalán nem vonz ez a nyelvtanulási lehetoség.

A felmérés egy sor tevékenység fontosságáról, illetve a nyelvtanulási folyamatban elfoglalt hasznáról kérdezte meg a résztvevoket. A felmértek 70.9%-a mondta, hogy az egészségügyi dolgozókkal való hatékony kommunikáció a legfontosabb, , utána 68.1%-kal következett az angol szövegértés, 66.6% vallotta, hogy a legfontosabb a szóbeli vitákban való hatékony közremuködés, míg végül 61% szerint a legfontosabb a munkával kapcsolatos tapasztalatokról való beszélgetés. Amint látjuk, mindhárom tevékenységet nagyon fontosnak tartják, bár az elso helyre a kollégákkal való beszélgetés került.

A következokben a tanfolyam tartalmáról kérdeztük a felmérés résztvevoit, illetve azt szerettük volna tudni, hogy mi a véleményük a multimédia felhasználásáról. A válaszok eléggé egységesek lettek. 72.1% a legfontosabbnak a tünetek leírását tartotta, 68.5% az elsosegélyhelyzetet emelte ki, ezek után jött a szókincsismeret (67.1%), majd a szakmai eloadás tartása (56.9%).

Kevesebb érdeklodést mutattak az eloadás írása iránt (48%), az orvosi kórlap irása (50.4%) illetve a konferencián elhangzottak értése (56.1%) iránt.

Láthatjuk, hogy igen nagy érdeklodést kapnak azok a készségek, amelyek a beszélt nyelvhez kötodnek, különösen a munkahelyi környezethez kapcsolódó témákban.

A fenti válaszokat foglalkozás szerint vizsgálva, láthatjuk, hogy a leírt helyzet a résztvevok érdeklodésére tart számot, kisebb-nagyobb mértékben a szakmától függoen. Így az orvosok különös érdeklodést mutatnak az orvosi vélemények (84,2 %) és a tünetek leírása (81 %) megadása/megértése iránt.

Az ápolók igen érdeklodnek a tünetek leírása (68,2 %) vagy a vészhelyzetek megmagyarázása (62,5 %) iránt.

A gyógyszerészeket nagyon érdekli a tünetek leírása (73 %), ami munkájuk állandó része.

Legyünk tudatában, hogy foglalkozásuktól függetlenül valamennyien igen érdekeltek abban, hogy többet tanuljanak a tünetek leírásáról: az orvosok 81, az ápolók 68,2, a gyógyszerészek 73, a diákok 75,4 százalékban. Ez talán azért van így, mert ez a leginkább életbevágó az orvosi foglalkozás körében.

Levonhatjuk a következtetést, hogy minden egyes csoport azon a téren növelné nyelvi készségeit, amit a leggyakrabban használ.

Ha a felhasználandó tanulási vagy didaktikai módszereket elemezzük, a résztvevok leginkább a gyakorlatok hallgatásához (64,%), a szövegek olvasásához (6o,5 %) és a szótár-gyakorlatokhoz (56,8 %) vonzódnak. A legkevésbé népszeru módszerek a beszélgetések (27, 6 %) és az anyanyelvvel összehasonlított különbségek tanulmányozása (29, 6 %). Mindez világosan mutatja, hogy szívesebben foglalkoznak a szöveg-hallgatás, olvasás gyakorlati módszereivel összekötve a szükséges szavak megtanulásával.

Ami a tanórák hosszát illeti, a válaszolók majdnem fele (47,8 %) a 3o és 6o perc közötti órákat preferálta. 25,8 % még harminc percnél is rövidebb órákra szavazott. Csak 1o,3 % részes0tette a 6o percnél hosszabb órákat elonyben és az orvosok között ennek még kisebb az aránya (2,7 %).

Ha a különbözo szakmák és az órák javasolt hossza közötti összefüggést vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy e téren a különbségek nem igazán nagyok. Ki kell emelni azonban, hogy az orvosok és a gyógyszerészek szívesebben veszik a rövidebb órákat. Mintegy 8o százalékuk preferálja a o-3o, ill. a 3o-6o perc közötti órákat.

Ami a 6o percnél hosszabb órákat illeti, azon túl, hogy ez a legkevésbé népszeru, az orvosok (2,7 %) még a többi szakmánál is sokkal inkább elutasítják. Ez talán betudható annak, hogy az orvosok napi foglakoztatása hosszú és fárasztó, vagy pedig a szabadido hiányának.

A kérdoívet 22 különbözo országban sok nemzetiséghez tartozó populáció válaszolta meg. Két adatgyujtési módot alkalmaztunk.

1. Minden egyes partner-országban a kutatók által folytatott személyes beszélgetés
2. Egy központi adatbázishoz kötött többnyelvu kérdoív segítségével szerzett on-line információk.

Minden eredményt összevetettünk végül ezzel az egységes adatbázissal azért, hogy lehetové tegyük a kutató csoport részére, hogy minden országra releváns információt kapjon, és képe legyen az összesített eredményrol.

A fenti adatok ezek összesített eredménybol származnak.

A résztvevok teljes körének találkozóját 2oo2. májusában tartottuk Amiensben és az eredményeket alaposan megvitattuk. További elemzést végeztünk figyelembe véve a partner-országokban tapasztalt különbözoségeket.

E megbeszélések eredményeként a közösség megfogalmazta nézeteit és javasolt módszertanát az új on-line orvosi angol-tanfolyamra.

David West
Promoter

Englishmed Home